Dibi Sámán

Talán ne taglaljuk, hogy Dibi sámán miként is került Fűven kacifántos eseményekkel teli kontinensére. Igaz taglalhatnánk, mint a kátyúk az utakat, de ezzel semmire sem jutnánk, sőt csak kiakadnánk, mint egy rossz lemezjátszó amely Ricsi Vicsi balladáját recsegi egy szúnyogoktól hemzsegő csendes estében.
Beszéljünk az atlétatrikós fickóról, akinek szőke tincsei sárga színre voltak festve, amit kalap nem takart. Itt illik megjegyezni, hogy a pasas bazi erősnek látszott, és saját világában, még egy traktort is darabokra tudott szedni, hatalmas ökölcsapásaival.
Hős volt, ám nem Fűven világában, hanem egy igen csak kimondhatatlan létsíkon. Persze  felmerül a kérdés, hogy a sámán miért visel gumicsizmát(?)
Felmerülhetett, mint a barna tengeralattjáró, de mert ez a szó ebben az időben tök értelmetlennek számított, így egyáltalán nem merült fel. A sámánnak pedig halvány elképzelése sem volt, hogy mi a fene hozta e kies tájra, ahol egy rozsdálló tábla magasodott, igazából nem is tudta leolvasni az egykori feliratot.
- Na! - kiáltotta el magát a bazi végtelen kissé füves, kissé köves és kissé végtelen és néptelen síkságon, az égen  ugyan madarak repkedtek és az itt-ott pirosló virágok körül, ronda dongók döngicséltek, de ezt leszámítva valóban kietlen volt minden.
A morózus Dibi farmernadrágja bal zsebébe nyúlt és egy kapálódzó tapsifülest rántott elő. Nem törődve vele, odébb hajította és tovább kotorászott, míg nem egy sípot nem sikerült előhalásznia.
Sokáig szemlélte a boldogan legelésző nyulat, majd mert nem kívánt itt maradni túl sokáig, a hibiszkusz fából készült sípot a szájához emelte és teljes erejéből belefújt. Furcsa lehetett volna, hogy hang egy darab se szólalt meg, de csak lehetett volna, ugyanis a mágiát ismerő, jól tudta a sípja csak a nádi hegedűvel együtt játszva adja ki bűbájos dallamát.
De most nem is a zenére volt szüksége az oldalán méretes kardot viselő férfinak, Dibi csak belefújt, sok célja nem volt vele, leszámítva azt, hogy öt lélegzetvételt követőn egy tyúk jelent meg és kacéran kotkodácsolni kezdett.
Dibi csak bámulta a kendermagos pipit, majd mielőtt bármi is történhetett volna, a jószágba rúgott, és elkiáltotta a hatalmas térgörbítő igét  -Csótánybogár lopott madár, itt az idő vigyél haza!!!

Hülyén hangzott, de a sámán egyszerűen eltűnt, a tyúk meg vagy hatvan lépésnyit repült fájdalom teljes rikácsolással, s egy villanyoszlopnak csapódót. A becspodást követően, a tyúk már többet nem szólalt meg, s valami misztikus oknál fogva, a nyulat nem nagyon érdekelte ez a kis affér. Tulajdonképpen örült, hogy kiszabadult a sámán, bizony szűk zsebéből.


Figyelem, a képen nem a sámán látható, bárminemű hasonlóság a valósággal, az a valóság műve!