TUTAJ: A Folytatás

Előszó:
Szóval mivel Fűven legnagyobb hősei a TUTAJ segítségével a Marsra utaztak, egy aprónak tűnő probléma megoldása végett, Fűven szinte védetlen volt a gonosszal szemben. Ám ez csak egy dolog, mert mikor a Marson a bajnokok feltérképezve a helyzetet rájöttek, hogy sátánizmus és génmanipuláció ötvözetéből csúf egy jószágok garázdálkodnak, akik ráadásul majdnem hogy sebezhetetlenek, a kalandorok a visszatérés mellett döntöttek.
- Szép és logikus elhatározás volt, ám mikor kiejtette Poo a tűzvarázsló a hazatérés igéjét nem történt semmi, a hősök a Marson ragadtak...

Már mindannyian megpróbálták, és ötvennegyedszer is kiejtették a bűvös szavakat. Ám nem történ semmi, még mindig a szőnyegen topogtak és továbbra is a Marson. Igaz, hogy az elhamvasztott rém porszemekre hullott, viszont minden irányból nyomasztó hangok szivárogtak, mint a föltörni készülő talajvíz.
Nem tanakodhattak és nem is ismételgethették sokáig az amúgy egyszerű visszatérő varázsszót, mivel egy nem reneszánsz küllemű oszlop mögül, egy teknősbéka masírozott elő, aki, vagy ami akkora volt mint egy fóka.
A kalandorok összenéztek és a csiga gyorsaságával közeledő teknősről csak a leves jutott eszükbe. John már ép megjegyezte volna, hogy az ebből a jószágból készült leves még holnapra is elég lenne, mikor a lény úgy öt lépésnyire a szőnyegtől megállt és így szólt.
- Én vagyok az isten - a hangja kicsit nőiesnek tűnt, de amúgy ez szokványos Fűven szerte.
Heper rögtön sejtette ez a teknős biztosan nem Mars-béli, hiszen a Fűveni közös nyelven beszélt.
- De melyik isten? - firtatta Viend Na Storvius nagyon kételkedőn, valahol a szíve mélyén úgy érezte jobb volna ha ez a teknősbéka hagyományos teknősbéka lenne, hogy ha már itt ragadtak, éhen ne pusztuljanak.
- Hát aki mindent teremtett - válaszolt a lény, kicsit gyanakodva méregetve a elit társaságot, már csak azért is mert nem értette azok érthetetlenségét.
- Na jó, ha te vagy az isten aki mindent teremtett, akkor a közeledő rémeket is te kreáltad!? - gondolkodott hangosan John, még nem tudva hová tenni a beszélő állatot.
- Azt már nem!  - háborodott fel a lény, nem értvén miért gyanúsítják ilyesmivel ezek a jöttment alakok. (itt tudni illik, hogy a teknősszerű isten messze nem értette mit jelent az hogy FŰVENI HŐS, és azt sem miért is forog olyan gondolat a négyes fejében, hogy őt megegyék.)
- Ez furcsa, azt állítod mindent te teremtettél, most meg letagadod! - emelte fel hangját Heper nagyherceg és félelmetes harci kalapácsát könnyedén megpörgette.
- A mutánsokat nem én teremtettem, azt a tudósok - mentegetőzött az isten, és már kezdte bánni, hogy előmerészkedett.
- És tulajdonképpen mi akarsz? - vonta össze szemöldökét Viend, elképzelése sem volt, mit tekereg e végzetes helyen egy ilyen külsejű isten.
- Vigyetek magatokkal, én értek a tutajhoz! - nyögte ki az igazságot az isten, kicsit sietősen a szőnyeg felé indult, már csak azért is mert felbukkantak az első csúnya és mocskos rémek, elég hülyén vicsorogva.
- Hát most az egyszer nem tanakodtak a kalandozók túl sokáig, úgy vélték a semminél egy teknős is jobb, meg aztán ha nem indítja be a TUTAJT maximum oda lökik a száguldó szörnyetegeknek.
- Oké, gyere, de semmi trükk! - döntött Poo mivel a többiek még nem vállalták e döntés esetleges negatív következményeit.
- Köszönöm! - s az isten, istenhez méltón a szőnyegre szökellt és ráköpött a varázslatos utazást biztosító szőnyegre, ami maga a TUTAJ.
- Nos el kell ismerni csoda történt, még a Marsi borzalmak is megrökönyödve figyelték, ahogy a Fűveni hősök és egy túlméreteztt teknős eltűnik a szőnyegről, egyértelművé téve, ma is sajátjaik közül fognak valakit megvacsorázni.