Kerék isten aki tulajdonképpen ellopta az emberiség számára a kereket, már állítólag nem nagyon élt. Persze ez nem zárja ki, hogy papjai továbbra is hirdessék az igét, így bizony gyakran zaklatják a békés falusiakat. Nos hát egy ilyen pap volt Konréd, a derék, és a nők szerint jóképű hittérítő. Konréd, alig volt hetven éves és botra támaszkodva járta Fűvent. Vándorló szerzetesünk homlokára tetováltatva egy felettébb ronda kereket, istene szent logóját, büszkén regélte a nagy cselekedetet, mikor a bátor Kerék isten egy pénteki napon ellopta a csűr mögül az istenek országában oly természetes kereket. Konréd bő gatyában, kezében egy teniszütővel, görbe botjára támaszkodva megállt Giw városának Aladinról elnevezett terén. Várt, még csak hatan voltak ott unott arccal, ami a pap szerint az izgatottság legjobb álcája lehetett. Várt, s míg az idő telt a bölcs hittérítő a tér közepén magasodó Aladinra szegezte őzike tekintetét, nagyon remélve, hogy a nagy utazó és képkeretkészítő boldogan néz re rá a mennyeknek országából, már mint ha Aladin a mennyországba került. De tökmindegy, mivel a nézők száma elérte a tíz főt, a pap egy kört rajzolva a levegőbe regélni kezdett, s egy néma dobos kísérte mondandóját egy tujafa tövéből.
- Népek és kedves mindenki! Én nem szentbeszédet tartva kívánom az igazságot hirdetni - itt Konréd szünetet tartva nyugodtan szemlélte, hogy négy ember távozott a hallgatóságából. Jó jel volt, ha rossz lett volna már megdobálták volna teve kakával. Ám ilyesmi nem történt, a bölcs pap folytatta tehát csodálatos mondandóját.
- Mert tudni kell a kő nem esik le, ha nem dobjuk fel. Így drága gyermekeim, be kell látnotok, hogy még nem láttok semmit.
- Atyám akkor téged sem??? - gúnyolódott egy szemüveges hapsi, nyilván egy helyi dinnyeárus lehetett kevés ésszel, de annál több lével. Szóval Konréd nem véve figyelembe a megjegyzést egy tüsszentést követően, amit isteni jelnek tekintett, folytatta Kerék isten történetét.
- Igen emberek, vannak csodák és vannak olyan dolgok, hogy ha semmit nem csinálunk semmi sem történik. Persze ez olyan mint a légypapír az ajtóra ragasztva, gusztustalan, de bizonyos mértékig hasznos.
- Jól beszélsz atyám! - kiáltott egy fél süket koldus, csak sejtve miről beszélhet az az öreg fazon. akinek festett haját az őszi szél cibálta össze-vissza, igazolva hogy nem parókát visel a beszélő. Ámulatos légkör alakult ki, s már a pap kezdte azt hinni hamarost csoda történik, előlép a semmiből imádott istene, a mogorva ám jószívű Kerék isten. Na de a csoda elmaradt, Konréd így kénytelen volt tovább beszélni, s mivel a tér baloldalán feltűnt egy inkvizítor két páncélos szentlovaggal, összeszedte hát gondolatait s egy mondatba kívánta sűríteni minden mondandóját arról, hogy KERÉK ISTEN ÉL!!! Igaz az inkvizíció nem üldözte Kerék isten követőit, ám ahol egy inkvizítor megjelenik, ott jobb csendben maradni, vagy legalábbis gyorsan eltűnni, ha már nem sikerült lakatot tenni a szájra. Ekkor történt egy olyan dolog, amely pontot tett az el sem kezdett egyetlen, és legfontosabb mondat végére. Ugyanis Konréd, ahogy balját az ég felé emelte egy hatalmas darálógép zuhant alá, pont a szentember fejére, örökre elnémítva a jóságos pap beszédét...és az igazságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése