Viend Na Storvius : A Vén Karosszék

Hogyan, vagy hogyan nem de az egyik pillanatról a másikra a vén karosszék előtt álltak, majdnem talpig meztelen. Furcsa szituációnak tetszett, bár Viendnek épp nem tetszett.
- Na mi van itt?!  - morgott a lovag is egyáltalán nem örülve, hogy egy szem kerékpárosnadrágban ácsorgott a hideg és cseppet sem barátságos, fehérre pingált csarnokban. Igen, a helyzet olyan volt, mint amikor egy buszra várakozol a kietlen tajga közepén. A gond az volt, hogy egy grammnyi tajga, nem sok, annyi sem akadt e tájon a rozoga karosszéken kívül, talán még egy wc sem.
- Azt hiszem ez az a karosszék - állapította meg Storvius kicsit kíváncsian szemlélve az antik festményekkel teletűzdelt baloldali fal, mécsesekkel megvilágított részét.
- Ha ő a tudálékos karosszék, akkor megmondhatná hogy a pokolba kerültünk ide - dünnyögte ironikusan  Sam, talán még azt is elképzelve, hogy válaszol a misztikus ülőalkalmatosság a kérdésére.
- Sok titok van Fűvenen és azon túl... - kezdte a szék mindkettőjük nagy meglepetésére.
Viend nagyra tátotta a száját, mert ugyan hitt a szék létezésében, és még azt is elfogadta hogy mindenre tudja a választ, ám hogy még beszél is, sőt kicsit mély, nőies hangon, az már felborzolta az ő idegeit is.
- Szóval te vagy az a híres vén karosszék?!  - firtatta Sam Kenelviss lovag, egyáltalán nem érezve megtisztelve magát, pedig hát egy székel cseveghetett.
- Vannak kik azt mondják - felelt furfangosan a porlepte tárgy.
- Miért, vannak akik nem? - vonta fel szemöldökét Viend Na Storvius, valahogy immár ő is kényelmetlenül érezte magát a testhez simuló kerékpáros gúnyában. Viend el is gondolkozott azon, hogy vajon hová tűnhettek a saját ruháik és szeretett fegyvereik.
- A világban vannak akik isznak kávét és vannak akik hiszik hogy én a vén karosszék vagyok.
- Ne beszélj talányokban, te szék! - dobbantott mezítlábas talpával Kenelviss lovag, egyáltalán nem érezve magát lovagiasnak.
- A talány olyan, mint a rossz szex, ha ügyes vagy megoldod, hogy jó legyen, ha nem, sose tudod meg milyen a jó.
- Ez klassz, de nekünk küldetésünk van - tért a lényegre Storvius, s továbbra is nagyon szerette volna tudni hogy, hogyan kerültek egy békés kocsmából az idő tört része alatt ebbe a poros, állott levegőjű helyiségbe.
- S az nekem mennyire fontos? - nevette ki a karosszék.
- Például annyira! - vágott vissza Sam egy elképesztően rafinált szójáték keretében. Bizony ez annyira csavaros válasz volt, hogy még a szék is csak ámult, mint buszvezető a busz után.
- Na jó elmondom mi történt veletek - sóhajtotta a jósda egyetlen bútora, és egy kis hatásszünetet követőn elkezdte mesélni a világ keletkezésének krónikáját, egészen a siket varázsló megszületésétől napjainkig... Epilógus : Hogy, vagy hogy nem, de a lassulás varázslatának aktiválásával egy időhurok keletkezett, amely megölt egy atomférget és egy dimenziókaput nyitva a hősöket a Döglött gödény nevű fogadóból kiragadta, és a vén karosszék elé repítette. S hogy miért nem akkor tette, mikor Sam Kenelviss előhívta félelmetes varázslatát, csak egy magyarázat lehet, nyilván a transzformátorok produkálták a késleltetést, ám hogy miért, azt talán még a karosszék sem tudja, vagy mégis....