-Igen, motiváció! mert hát hová is jutna a világ ha nem lenne inspiráló gondolatok, úgy mint pénz, aszfaltos út és kétszer lejárt húskészítmények. Sajnos néha még a nagy tudású varázslóknak is szükségük volt ilyetén ösztönzőre, bár tény, jelen esetben Poo azért vállalta a kockázatos gyalogutazást a Kótyagos Rónán keresztül, mert egy elvetemült griffmadarat üldözött, aki délen sok-sok szőlőskertet kitaposott, a mosómedvéket pedig zsákba csomagolta, és még ki tudja milyen gonoszságot követett volna el, ha nem jelenik meg a környéken Poo a nagy varázsló.
A lényeg, hogy pár órája ott volt és meg is futamította a griffet, ám ez nem volt elég a falusiaknak, hiába maximalista népség lakta a környéket, így hát az elöljárók unszolására a híres varázsló a madár nyomába eredt, hogy eredendőn befogja és talán még el is ajándékozza a későbbiekbe, ezt olyan karma szerűségnek érezvén.
Mindegy, a férfi követte a nagy madár lábnyomait, mert hát tudni kell, a griffek a mesékkel ellentétben nem tudnak repdesni, már csak azért sem, mert nem is volt szárnyúk sohasem, csupán egykor egy túl sok fantáziával megáldott képzőművész kreálta meg a repkedő griff mítoszát.
Tehát a griff nem az ég magasában száll, mint egy papírsárkány, hanem fürge lábait szedve rohangászik jobbra és gyakrabban balra is. -Ez látszólag könnyítette a mágus helyzetét, ám csak látszólag, hiszen egy ilyen madár olyan gyorsan tudott szaladni, hogy miközben az egyik lába itt, az addig a másik már amott volt, és ugye egy egyszerű ember erre nem igen képes. Itt azért megjegyzendő, mivel Poo nem csak hős de tér és tűz mágus is volt egy személyben, tagadhatatlanul volt esélye a bestia utolérésére és befogására.
A férfinak megfordult a fejébe, hogy felveszi a hétmérföldes csizmát, ám ez a gondolat hiába is erősködött, hiszen a csizma nem volt a Poo tarisznyájába, mi több, abban sem volt biztos, hogy egyáltalán létezik ez a legendás lábbeli. Bár egy öreg kéményseprő arról hablatyolt az ötödik rőzsepálinka után a Züllött Elefánt nevű ívóba, hogy ő látta a varázslatos csizmát, méghozzá bicebóca lábán. A mágus akkor sem hitte el de most sem, hogy pont egy bicebóca fogja birtokolni az ilyen ereklyét. De akkor nem vitatkozott, most meg nem volt itt a kéményseprő, hogy számon kérje részeg beszéde kapcsán. -Igaz, viszont ha az elbeszélés valóságot is takargat és ha bicebóca pont itt kóvályognak, talán ketten és a csizma erejére is számítva hamarább befoghatnák, a fene tudja most hol ténfergő madarat. -Ez van, meg az égen unottan lefelé bámuló napocska, aki biztos hogy tudja merre sumákol a griff, de hát ez nem igen segített a varázslón. Mert ugyan beszélhetett volna a naphoz, hiszen délidőben mindig meg lehet szólítani az életet adó napot, ám már délidő elmúlt, így válasz biztos, hogy nem születni.
-Rohadt griff! fakadt ki Poo és egy lyukas teknőbe rúgva, valahogy boldogabbnak érezte magát, úgy érezvén végre cselekedett, még ha a madárhoz ezzel egyáltalán nem jutott közelebb...
Nagyon jóóóó!
VálaszTörlésKöszönöm!!!
Törlés