Sima Kocka

 Egy Fűveni férfi akkor is Fűveni marad, ha éppen, nem is Fűveni. Így hát, így volt ezzel John is, egyáltalán nem értve, mi a fenének kellet neki, ebbe a modern házba érkeznie. Persze részben tudta, hiszen egy idő objektum ragadta ki, és valami bosszúálló lény rejtőzhetett a háttérbe. De ez most másodlagos volt, mert a ház, egyáltalán nem jött be, a híres kalandornak, mi több, az is zavarta, hogy a tévé, szó nélkül bekapcsolódott.
 Nem mélázott, a készülékhez sétált és határozottan kikapcsolva a konyha felé indult, egy jó átsült marhabendőre vágyva. -Vágyhatott, mert alig érte el a konyhaajtót, mikor az a fránya tévé újra bekapcsolódott.
-Hűm. mondta a hős, és tudva, hogy rajta kívül senki nincs a házba, így csak is szellem lehetett a háttérbe, egy televíziót szerető rakoncátlan kísértés. -Nem rettegett, nem ijedt meg, és még az étvágya sem ment sehová, mikor visszatérve a szobába, megint kikapcsolta a készüléket. Gondolt rá, hogy kihúzza a konnektort a konyhába, megfosztva a tévét az energiaforrástól. Ám lemondott róla, babra munka lett volna, kiszedni a falból, csak, hogy a szellem ne rosszalkodjon.

 Ismét a konyha felé indult, kint mintha villámok csapkodnának, legalábbis a férfi a zajokból erre következtetett. De mivel éhes volt a céljától semmi nem tudta letéríteni, még az a hosszú hajú kínai lidérc sem amelyet szeme sarkából pillantott meg, amint a fehérneműk között kotorászott, veszélyesen kidülledt szemekkel.
 A tévé sokadjára is bekapcsolódott és a férfi egy rossz VHS kazettát pillantott meg a mikrohullámú tetején, egészen pontosan egy használt videokazettát. -Nem érdekelte, és bár nem volt birkabendő a hűtőbe, egy tál sült csirke azért akadt, és a hős nem válogatva, kirakva az asztalra, falatozni kezdett.
 Itt tartott és azon gondolkozott, hogy ha az elhagyott városba nem nyúl ahhoz a masinához, most nem egy modern lakásba falatozna, hanem Fűven, semmivel össze nem keverhető világába tenné a dolgát, pusztítaná a gonosz. Ám megpiszkálta a masinát, és mert utólag kiderült, hogy az egy időgép és az ötödik dimenzión keresztül a jövőbe rángatta a kalandozót, itt kellet hát ideglenesen boldogulnia.
 Ez volt, és ráadást el sem tudta képzelni, hogy miként kerül majd vissza Fűven világába, meg azt sem, itt mi is a feladata. Bár azt sejtette, hogy a szellemek rosszat akarnak, és az a kazetta is gyanús volt a mikró tetején, de mert a mikrohullámú rossz hatást gyakorol a videokazettákra, a férfi úgy határozott, meg se próbálja nézni a filmet, meg aztán nem is az ő lakása, semmi köze az itteni zűrzavarhoz..

  Megette a csirkét, vita nem volt, már csak azért sem, mert nem is volt kivel. S mert jóllakatnak érezte magát, elhatározta szundikál egyet, tehát visszatért a zümmögő tévétől zajos szobába és nem kínlódva a kikapcsolással, leheveredett az ágyra.  A zümmögés unalmas és lármásnak tűnt és a hős már azon volt, hogy még is csak kikapcsolja a televíziót, mikor megjelent egy kék kocka a képernyőn, majd a kockába feltűnt egy ronda fickó, aki nem röstelkedett borotvahad nélkül borotválkozni.
 Visszataszító volt! John úgy érezte tennie kell valamit, így feltápászkodva, megragadta az egyik antik karosszéket és a készüléknek dobta. A képernyő beszakadt, a tévé megviselten leborult az állványról és sok darabra töredezett, immár nem tudva sisteregni, zizegni és a borotválkozó fazont mutatni, ennyi.