-A nyomkövetés persze az, már csak azért is, mert a nyomolvasókról köztudott volt, nem tudnak úszni, úgy nagy általánosságba. De mert Fűven egy olyan kontinens ahol a királyok, vadászok és még a vámpírok sem igen szeretik a rejtélyeket, a tudósok úgy határoztak kiagyalják az elveszett tutaj történését, már csak azért is, mert néhány jó szándékú uralkodó, nem kevés jutalmat is beígért annak az embernek aki megleli vagy megfejti a FEKETE RIBIZLI, mert hogy ez volt a hajó neve, szóval a FEKETE RIBIZLI titokzatos történetét.
A történet kezdődhetett volna a föld alatt is, ám még sem ott kezdődött, már csak azért sem, mert egy a tengerekre tervezett hajóról volt szó, amelynek kapitánya a derék Raymon Berndorfer, vagy ilyesmi nevű vén tengeri medve volt. A kapitányról illik tudni, hogy hét nyelven beszélt és ismerte a biometanolt, a kvantum fizikát és még az ABC-vel is nagyjából tisztába volt, ami rávilágított, hogy a tulajdonos egy ráteremt férfit választott a FEKETE RIBIZLI parancsnokának. De hiába a kiváló vezetés és a remek matrózok, ha a hajó BENDŐK URÁNAK NAPJÁN kifutva Vikon kikötőjéből, úgy eltűnt két napra rá, mint valahol máshol a frigyláda.
-Itt aztán jöhettek a találgatások, mi több, mikor a tutaj nem érkezett meg a célállomására és még a kutatóhajók sem igen lelték, merre tekereghet, lassan mindenki kezdett aggódni. S ugye az aggódás éhséget szül, a szülés meg olykor fájdalmas, tehát a helyzet úgy állt, hogy mindenképpen ki kellet találni valamit. -Na ki is találtak, s mily érdekes, már is az előzményekből át is ugorhattunk a jelenbe, ugyanis a hajót immár meg kellet találni, vagy ki kellet fundálni, mi a fene ette meg, egy viszonylag viharszegény beltengeren. -S hát a tudósok nem nyugodva, a jutalomról messze nem mondva le imígy-amúgy agyaltak, míg végül egy vén-öreg bölcsnek világosság gyulladt az elméjébe, és ünnepélyes körülmények között kijelentette, bejelentette, mi több még fel is jelentette, hogy a FEKETE RIBIZLIT csak is a FENE EHETTE MEG!
Ez a kijelentés oly annyira világos volt, hogy még fáklya sem szükségeltetett a megértéséhez, és úgy a tengerészek, mint mindenki más is hamar belátták, az öreg nem beszélhetett bolondságot, hiszen vén is volt, tudós is volt és ami igazán sokat nyomott a latba, még szakálla is jócskán akadt.
E nagy megvilágosodást követőn, természetesen a tudós megkapta jutalmát, vele a sok arany láttán egy könnyed infarktust és a hajósok is levonván a konzekvenciát, immár nem csak a vihartól, zátonytól, hableánytól, de még a FENÉTŐL is óvakodtak mikor kimerészkedtek a nyílt tengerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése