MIKÖZBEN FŰVEN MAJD EGÉSZ TERÜLETÉN KITÖRT A VILÁGVÉGE, AZ ADDIG POO A NAGY MÁGUS EGY ZOMBI LAKTA LAKÁSBA IGYEKSZIK MEGOLDANI SAJÁT KIS GONDJAIT.EBBEN MÉG NEM IS LETT VOLNA SEMMI ROSSZ, ÁM MERT BEKÖVETKEZETT EZ A TÉR-IDŐ KAVARODÁS, AMIT ISTENCSAPÁSÁNAK IS MONDANAK EGYESEK, BIZONY EZT MÉG A MÁGUSNAK IS TUDOMÁSUL KELLET VENNIE...
A mágus még mindig a padlásra kívánt volna feljutni, melyhez természetesen egy létra is szükségeltetik. Igazából ezzel sem volt baj, hisz a szomszédnak akadt egy nyekergős falétrája. Ám ahogy Poo felkészült az eszköz elcsenésére, rá kellet jönnie, hogy nincs meg a szomszéd háza és még a létra sem maradt hátra. Az meg, hogy éjnek illene lennie és közben hajnalodni látszott, az már csak egy mellékvonalnak tűnt.
Nem aggódott, látott már életében sok furcsa dolgot, de mikor felpillantott az áhított padlás irányába és már az is eltűnt, valahogy kezdett zavaróvá válni ez a kicsit tébolynak is beillő őrültség.
A hajnal nyirkos volt és a szél valami kellemetlen isten jóvoltából havat kavart, MÁLCSIK ötödik napján, mikor még csak a babot kellene szüretelni. A bab persze most nem izgatta a mágust, viszont az, hogy mindennek lába kel, már bosszantónak mutatkozott. Volt terve, nyilván mivel kontinens szerte ismert kalandozó volt, valamit ki kell majd találnia, hogy megóvja a világot a teljes pusztulástól. De attól függetlenül nagyon kíváncsi volt, hogy most konkrétan merre is található az eltűnt padlás.
szilvás guba, ó, mennyire jó,
ülni a széken, tuti, hogy jó.
Szilvás guba a padlásfeljárón,
óóó, mennyire jó!
Ezt a semmiből megjelent melegítős fazon dúdolta és vigyorgón a hős felé közeledett. Poo most már aggódott, sosem szerette az éneklő, férfiakat szerető tapírokat.
De vagy isteni szerencse vagy csak véletlen, de egy malomkő pottyant az ipse vállára, miközben Poo egy gyorsvonaton találta magát, immár kezdte komolyan venni ezt a globális problémát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése