Poo és a fekete lyuk.

Ezeket az ízéket is megpróbálta beszippantani a fránya,
fekete lyuk.

 Az az igazság, hogy Poo még körül sem nézhetett a gyorsvasút kocsijába, mikor még mielőtt az a hatalmas bengáli tigris megtámadhatta volna, már is fordult a világ és egy fekete lyuk eseményhorizontjába találta magát.
 Furcsa egy hely volt az kétségtelen, és bár a mágus nem félt, nem igazán örült a spagetti hatás következtében egyre jobban megnyúló testének. Persze nagyobb problémája is volt, mint hogy teste egyre hosszabbá változik, hiszen az űrben nincs levegő!
 Szóval a mágus szó szerint fuldoklott és miközben minden franc elsüvített mellette az iszonytató tömegvonzásnak köszönhetően, Poo a teleportáción töprengett.
 Elképesztő volt a szituáció, mert éppen egy víziló repült el a bal oldala felől, aki eszement módon visított és olyan hosszú volt, mint a legöregebb bölcs szakálla, a háta mögött eközben egy gamma kitörés következett be, nyilván sok millió planétát egyszerűen elpárologtatva.
 Ám Poo jól tudta, itt csak a hidegvér segíthet, így kinyúlva jobbjával megmarkolt egy krokodilt, remélvén e hidegvérű állat megadja a lehetőséget a túlélésre, már csak azért is mert a mágus bal cipője egyszerűen leesve a hős zokniját is magával ragadva egyre gyorsabban és hosszabban távolodott. Nem feledve el, itt még az idő is megrekedve hülye dolgokra volt képes.
 De mert Poo elkötelezett férfinak tartotta magát, és tudta, hogy csak ő mentheti meg a világmindenséget, kimondott egy olyan varázsszót amit még soha senki nem mondott ki, mivel soha senki nem is ismerte ezt a bizonyos szót, mondjuk, Poo sem ismerte, de ez e kritikus pillanatokban teljesen másodlagosnak számított.
-Bim-bam! ennyi volt a szó, természetesen szabad fordításban, s igaz a fekete lyukban még a hang sem létezik igazán, még is valami történt. Poo bokái már átlépték a végső pontot, ami annyit tett, hogy bár fuldoklott, meg aztán hideg is volt, ő részben már a fekete lyukon túli tartományba tartózkodott. Ami talán lehet szenzációs, ám a mágus nem volt elragadtatva...
...vagy mégis(?) legalábbis elragadva, úgy festett igen...