Így hát a kontinens legnagyobb bajnokai a Fűveni Nagy Jósda pincéjében összegyűlve maguk készülődtek a világ megmentésére.
-Ott volt Heper nagyherceg, könnyű vértezetben, arcán az eltökéltség semmivel össze nem téveszthető mosolyával. Balra tőle Viend Na Storvius magasodott, szintén jó kalandozóhoz illőn szürke köpenye alatt páncélt viselt. Ő türelmesen várta, hogy megszólal-e az orákulum, a tíz év forma, alkoholista gyermek képében.
Vártak a büdös, penésztől terhes levegőjű helyiségben, csak John mormogott valamit, öltönyéről egy láthatatlan lepkét söpörve le. Nem volt ideges, két szuper hős volt a közelében és az egyik oszlopot maga Poo, a legendás tűzvarázsló támasztotta, rúna díszes köpönyege alatt egy olvasószemüveget rejtve.
Ők négyen a kontinens legismertebb hősei voltak, és most egy helyen egy feladatra összpontosítottak, igaz még nem tudták pontosan mi az. A kölyök megátalkodottan hallgatott, Johnban felmerült még az is, hogy talán néma, mindenesetre nem szólt, de többször is a háttérben meghúzódó szerzetesek felé kacsingatott.
Végül hála az égnek megköszörülte torkát és összeráncolva homlokát beszélni kezdett.
- Szóval eljöttetek - mosolygott vadgesztenye tekintettel a Púposnak nevezett orákulum és egy pillanatnyi hatásszünetet tartva a négy legendás férfit figyelte. De mert senki nem szólalt meg kénytelen volt folytatni elkezdett mondókáját.
- Ezt senki nem tudja, de a következő helyiségben ott van a tutaj! - itt ismét elcsendesedett és a bajnokokra vigyorgott. John kezdte úgy vélni a srác bolond, a szemei is elég ferdén álltak. Mivel a többiek továbbra is rezignáltan hallgattak, magához ragadta a kezdeményezést..
- Mi az a tutaj? - kérdezett rá..
- Bravó, bravó! - tapsikolt a apród frizurás ifjoncka, úgy tűnt örült a kérdésnek.
- A tutaj egy idegen és titkos technológia amely közvetlen utat biztosít a Vénuszra. Nos e rendszer vigyázói mi vagyunk, ám valami történt a Vénuszon, mert az ott épített templomunk munkatársai már öt hónapja nem jelentkeznek.
- Hát persze, hiszen a Vénuszon vannak - legyintet Poo, valahogy úgy érezte tök hülyeség volt bevállalni ezt a melót.
- Mi telepatikus úton tartjuk a kapcsolatot varázsló, és ez az ami megszakadt.
- Mi volt az utolsó üzenet? - kérdezte Heper, s valami sötét gyanú fészkelte be magát a gondolataiba.
- Babkonzerv és halál és pusztulás! A Vénusz lakatlan bolygó, csak valami idegen csontok maradtak hátra az őslakókból, s mégis valaki vagy valami megölte az ottaniakat - fújtatta a kölyök, úgy tűnt kicsit megviseli a story.
- S mi közünk nekünk ehhez? - pillantott a gyerekre Storvius, most már ő is kapiskálta a lényeget.
- El kell mennetek a Vénuszra és végezni a szerzetestestvéreink gyilkosával, mert ha nem állítjátok meg, talán előbb vagy holnap, de átjön a borzalom és elpusztítja egész Fűvent!
- Szörnyű! - csapott a levegőbe John és felemelve kezét jelezte, ő vállalja a küldetést.
Persze a többiek is igent mondtak, így kisvártatva átmentek egy még büdösebb szobába ahol mécsesek százai világították meg a tutajt, egy ellipszis forma szőnyeget.
- Ez a tutaj?! - ámult a nagyherceg egy cseppet sem lepődve meg.
- Álljatok a tutajra és kimondom az indító parancsot! - vezényelt a srác, aki úgy tűnt kicsit mintha bicegne. Ám ez nem tántorítva el a hősöket, nyugodt léptekkel a szőnyegre vonultak, ami piros volt és fekete betűkel rá volt hímezve, hogy piros.
- Bim-bam! - ordította a gyerek, oly váratlansággal, hogy még a túlsó szobába várakozó szerzetesek is összerezzentek.
-A hősök is gondoltak rá, de olyan hányinger fogta el őket, miközben a tér kifordult a helyéről, hogy mire kiálthattak volna, már a Vénuszon voltak, lábuk alatt pedig ott volt a tutaj.
- Szép! - csóválta fejét Viend, sosem szerette a Vénuszt és látva társai arcát, úgy érezte nincs egyedül.
Egy azonban biztos volt, itt a szőnyeg egy oltári nagy teremben volt kiterítve, ami az ablakokon át betörő bordó fényben a templom fő hajójának tűnt. Dél volt, legalábbis az is lehetett, de este biztos hogy nem volt, viszont meleg az igen. Olyan volt mint ha a trópusokon lennének és az üres csarnokban csak a feldúlt padok és a széttört oltár jelezte, hogy itt valaminek történnie kellet.
- Gyerünk! - döntött Heper és jó példával elindult a kijárat felé, társai fegyvereiket készen tartva békésen követték. Nem féltek, még nem volt miért, igaz mint ha az egyik pad maradványán vér sötétlett volna.
Ekkor zörrent valami! A templom mélyéről és egyáltalán nem volt baráti.
- Vissza! - kiáltotta John egy tört rántva elő, s már rohantak is a hang irányába.
- HÚÚ! - sziszegte az idegen, aki egy oszlop vagy ajtó, ne adják az istenek, hogy esetleg egy szánkó mögül kiugorva eltátotta rettentő pofáját. Szörnyű volt, talán még négy méter is lehetett és hatalmas agyarai mellett irdatlan karnai is voltak.
- Az enyém! - mosolyodott el a nagyherceg és előrántva félelmetes harci kalapácsát, a borzalomra vetette magát. A rettenet próbálkozott előbb vámpírként, majd zsiráfként viselkedni, ám Hepert nem bírta leteríteni. Mindenki feszülten figyelt, de nem tartott sokáig, mert a kalapács úgy fejbe kólintotta a rémet, hogy az azonmód kimúlt.
-Ez szép volt barátom! - lépett a döghöz Storvius és a biztonság kedvéért kettőt a bestiába rúgott, majd a többiek felé fordulva egy viccet akar elmondani, amikor Poo ráüvöltött.
- FÖLDRE! - egy tűzlabdát lövellt az elvetődő kalandor mögé. A robbanás fülsiketítőre sikeredett, és ahogy Viend odébb pördülve hátra pillantott, a rémet látta lángolva hátratántorodni.
- Mi a fene! - nyögte Heper csak ámulva a hirtelen feltámadt szörnyetegen.
- Sátánizmus és génmódosítás - fintorgott John aki Poohoz hasonlóan egyből rájött mi is történhetett itt.
- Akkor mit tegyünk? - aggódott a lassan talpra álló Viend, le nem véve szemét a némán lángoló szörnyűségről.
- Vissza kell menni és kiverni a kölyökből az igazságot - közölte ironikusan a tűzvarázsló és sietősen a szőnyeg felé indult.
- Várj, ne rohanj! - intette Heper, ám ahogy a lassan eloltódó rémálomra pillantott, maga is sietősre fogta a tempót, úgy érezte nincs sok idejük. Így kisvártatva ismét a tutajon állta, és John kiejtve a bűvös szavakat, készültek a visszautazásra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése