Első lépés

Fűven északi végletén egy városállam, Kolbut terült el a vasércéről híres Köröm-hegység lankáin. A kicsinek nem mondható aprócska városkát a SAKK irányítja bölcsen, és királynője segítő gondoskodásának köszönhetőn már vagy ötszáz esztendeje virágzik. A királyi pár mindig  hetvenhét évesen hunyt el, ám az öreg papok tanácsa a főnix technika segítségével általában újra és újra felélesztik a bölcs uralkodói párt.
-Azért mondható hogy általában, mert voltak szünetek, mikor a papok vezették a városka életét, ám mert a nép ragaszkodott a SAKK és KIRÁLYNÉJA uralkodásához, idővel mindig fel kellet támasztani őket. 
-Na ebbe a városkába keveredett el Poo a nagy varázsló, bár maga a tűzvarázsló sem tartotta jelentősnek ide érkezése szerény eseményét.
-Álmos volt, a postakocsiban alig tudott nyugodtan szundikálni, hiszen egy falka farkasember loholt a kocsi nyomában. S ha nem Old Olderhan lett volna a kocsi védelmezője, lehet hogy Poonak is be kellet volna vetnie félelmetes varázstudományát. De nem kellet, mert az öreg kefe frizurás védelmező hatalmas, alig hámorméter hosszú puskájával sorra lelövöldözte az amúgy vérszomjas ragadozókat. Tehát igazából biztonságban megérkezett a postakocsi Kolbut, a maga módján hangulatos városába.
A nap az ég középen feszített és az ősz ellenére jótékony meleggel árasztotta el a települést és környékét, a varázsló úgy döntött, hogy egy ebéd semmi rosszal nem szolgálhat, sietős léptekkel a közeli fogadóba vonult jeges gesztenyepürét és a Gorkily Cityből származó bort rendelve.
A helység, melynek nevét meg sem nézte, viszonylag tiszta és hangulatos volt, teli helybéli bányászokkal és más inni kívánó emberkékkel. Egy nyugis asztalt választott és a fenyőasztallap repedéseit figyelte, míg a kövér és karikás szemű fogadós nyugodtan az asztalra ejtette a kért menüt. 
- Köszönöm - mosolygott a pasasra Poo, aki vállát vonva visszatért pultja mögé, ahol egy egy vadászpuskát kezdet tisztogatni. Hagy tegye, gondolta a varázsló aki inkognitóba utazva nem különbözött egyetlen morzsányit sem egy szürke köpenyes kalandozótól.
A pürével kezdte és döbbenten tapasztalta, hogy a séf rummal öntötte meg imádott ételét. Ez szinte gyalázat volt, az ilyen szakács biztos hogy nem szívvel-lélekkel alkotta meg közönséges gesztenyepüréjét.

Szólni kívánt, de nyelt még egy falatot, majd inkább a bor irányába fordult, ami agyagkorsóban szolidan várakozott. Poo öntött, előbb beleszagolt, majd egy kortyot a szájába véve fogait öblögette. Hát ettől sem lett boldog és mert határozott embernek tartotta magát a rendelt étellel, itallal a pulthoz vonulva a puskával vacakoló kocsmáros elé helyezte azokat.
-Mi a?! - böfögte a pacák, látszott rajta egyáltalán nem örül a reklamációnak.
- Te főzted fiam? - kezdte a varázsló, akiről illik tudni kiváló szakács hírében állott szülővárosa és környékén, igazából még két szakácskönyvet is kiadatott.
- Nem, a szakács -  jött a közönyös válasz.
-Oké, vezess a séfed elé! - rendelkezett ellentmondást nem tűrőn Poo, és kikapva a puskát a még mindig közönyös fickó kezéből és egy sarokba hajította.
-Hé-hé... - kezdte volna a férfi, de Poo a konyha felé mutatva nem tűrt ellenvetést, s a fogadós kénytelen-kelletlen belátta nincs mit tenni, a vendég valóban nem tűrt ellenvetést.
A két férfi átvonult a konyhába, ahol nagy volt a nyüzsgés, a két ott tartózkodó alkalmazott épp pénzért piros pacsizott.
-Mi van itt! - förmed a tulaj a két nyurga szakácsára, akik úgy megijedtek, hogy szinte majdnem elájultak.
- Semmi-semmi - hebegte a törpe kinézetű, remegve egy lábas mögé bújva.
- Tönkretettétek az ebédem! - szólt a varázsló gyorsan átvéve a szót a most már haragos tulajtól.
- Rumot senki nem önt a jeges gesztenyepürére, ezt a szakácsok a krumplipucolással együtt az első évben megtanulják. És a bornak semmi köze a Gorkily City környéki világoshoz. Ez egy palackos tablettás lötty, még bornak sem nevezném!
- De uram... - nyögdécselt a bajuszos, szakállát szorongatva.
- Ha az én éttermemben dolgoznátok, már rég ki lettetek volna rúgva!
- Jól beszél a vendég! - recsegte a fogadós és nem sokat töprengve még annyit mondott:
- Ki vagytok rúgva!
- Jól beszélsz barátom, és mert véletlenül ismerek egy munkanélküli szakácsot, javaslom vedd is fel - tért egyből a lényegre a tűzvarázsló, eszébe jutva, hogy egy volt szakáccsal Ödönnyel utazgatva sokat beszélgettek az ételek elkészítési módozatairól, amiből Poo számára egyértelművé vált, hogy érti a szakma csinálmányát-bizományát.
-Rendben, és elnézésedet kérem uraságod!
- Ugyan már, jó emberek mindig megértik egymást - kedélyeskedett a mágus, igaz az ebéd elmaradt, de egy jó embernek félóra leforgása alatt munkát talált.
-S mert meg kívánta találni a szakácsát, gyorsan elköszönt, majd egy kutató varázst elmormolva a szakács nyomába eredt, nem feledve hogy tulajdonképpen estebédre a SAKK palotájába volt hivatott egy bonyolult ügyből kifolyólag...