Az Okuláré

Fűven múltja tele van rejtélyekkel, kacifántos eseményekkel. De a jövője is bőven fog tartogatni meglepetéseket, a jelenről meg már nem is beszélve. Szóval ilyen kezdettel akár bele is kavarodhatnánk a dolgok lényegébe. S benne is voltunk, már mint Poo a híres tűzvarázsló. Mert úgy történt, hogy valami oknál fogva (talán pénzhiány) egymaga vágott neki a zordabbnál is zordabb Fekete-hegységnek, hogy ott meglelje a Neve nincs állat barlangját! Ezzel még nem is lett volna baj, és a mínusz tízfokos hideget is könnyedén kibírta újonnan vásárolt bundakabátjában. Persze igazából nem feltétlenül a szörnyet kereste. Útja célja a barlangban található legendás varázseszköz az IGAZLÁTÓ OKULÁRÉ! Igen, kellet Poonak ez a mágikus eszköz hiszen nélküle nem tudná elolvasni CI'USI ABBÉ tizenkét parancsolatát. S ki volt ez a Ci'usi abbé?!  Ezt talán egész Fűven területén senki nem tudná megmondani. De nyilván, valamikor léteznie kellet, ha Fűven jó néhány legendáriuma egyértelmű említést tesz a derék abbéról, ám főleg misztikus okuláréjáról. Furcsa dolog volt ez, fölöttébb furcsa. Már csak azért is mert Poonak ez volt az ötvenhetedik megbízatása, amit saját maga szabott ki, természetesen önmagának. S még ez sem lett volna gond, hiszen szerencsésen eljutott a Fekete-hegységig és még a felföldi kannibálok sem zabálták fel mint egy meghízott palotapincsit.  Mondhatni tehát, hogy szerencséje volt, s éppen lehetne is mondani, ám Poo tudta ez mind azért van, mert mindent percre pontosan kiszámolt és a matematika segítségével tökéletesen végre is hajtott. Egy szó mint száz, Poo a barlang belseje felé leselkedett s mivel nem volt csodalátása, így igazából nem is sokat látott. Nem töprengett órákat, varázsló lévén cselekedett és így szólt.
- Du-Da-Di!!! Világíts!!! S csodák csodája a nagy semmiből egy világitól galamb röppent elő, és érdeklődve szemlélte a léha hóesésben ácsorgó, felettébb szimpatikus varázslót.
-Indulj! - parancsolta a férfi és leverve a havat kabátjáról megindult a madár nyomába, hátat fordítva a kinti északi szélnek és a szünet nélkül hulldogáló hóesésnek. Lassan haladtak előre, így volt alkalma a kalandornak megcsodálni az ősi falfirkákat és a csodásabbnál nem csodásabb sziklaképződményeket. A maga módján szép volt, és ahogy egyre mélyebbre jutottak, a hideg is úgy enyhült némi büdössel párosítva.
- De semmi sem lehet tökéletes - mormogta a férfi, egy erotikus rajznál már majdnem meg is állva. Ám őseitől örökölt vasakarata tovább kényszerítette, meg aztán az sem volt túl nyugtató, hogy nyilván már érezve illatát a Neve nincs állat, lehet hogy csak az alkalomra vár, hogy a bátor mágusra rontson. Várhatott, Poo ugyanis semmivel nem törődve egyre mélyebbre jutva már látta lelki szemei előtt az oltárt és rajta az okulárét. Nagy napnak ígérkezett ez a pénteki, már csak azért is mert a tűzvarázsló szinte érezte orrnyergén ahogy majdan felbiggyeszti ama varázstárgyat. Viszont mivel a biztonság az első,  a vakmerő kalandvágyó jól megszorította a jobbjában tartott bűbájos baseballütőjét. S hogy honnan tudta, hogy az a csalafinta, leginkább egy teniszütőhöz hasonlatos valami, baseballütő az annyira nyilvánvaló. Tudniillik ugyanis, hogy öreg mestere mondta Hoffman Durrmars. Na és amit Hoffman kimondott, az általában úgy is volt. Meg aztán a mester hatalmas interdimenzionális utazó hírében állt, kevés titok létezett előtte. A pletykák szerint most is egy KÍNA nevet viselő világban ténykedik egy csúszómasina segítségével. Persze ezek most mellékesek voltak, a feszültség ugyanis olyan erős volt hogy az már VOLT! Aztán mindennek vége lett, a galamb leszállt egy olajfaágra, amit ki tudja ki helyezett a barlang végét jelző egyik sarokba és csak világított. Hát világíthatott, mert Poo minden reménye ellenére nem, hogy oltár, de még egy fránya asztal sem leledzett odabent. Mert szó ami szó, a csarnokocska ahova a járat torkollott bútortalan volt és immár mocskosul büdös. Oly hosszú út állt mögötte hogy a mágus azt sem tudta mitévő legyen a tehetetlenség és csalódás kelepcéjében. Nem csak az bántotta, hogy így nem fogja tudni elolvasni Ci'usi abbé parancsolatait, de az is, hogy ennyi viszontagságos utat követőn üres kézzel kell visszatérnie. Mert az tény, ezzel Poo is tisztában volt, hogy örökre nem maradhat a barlangba. Talán egy apró vigasza azért volt, még pedig az, hogy nem kell a Gorkily-rengetegbe utaznia, ahol is egy odúba egy márványtáblán ott díszelegnek a mitikus abbé parancsolatai. Tény, ha valaki megtalálja azt a bizonyos odút és felolvassa a tizenkét parancsolatot, szinte száz százalék, hogy tudni fog beszélni a békák nyelvén. Nehéz ez, és Poo legszívesebben egy órát biztos, hogy sírdogált volna, ám a legszomorúbb pillanatot is darabokra tudja törni a Neve nincs állat elképesztő bömbölése. A férfi megremegett, nem szégyellte egy közeli sarokba húzódva úgy leste honnan érkezik a rémség. Ám a dög nem jelent meg és nem is ordított még egyszer, ami azt jelentette, hogy beállt a sűrű csend korszaka. Persze ez sem tarthatott öröké, így erőt merítve a mágiával bíró ütőből elindult kifelé, természetesen most is a madár vezette a menetet. Rejtélyes, de ahogy bementek úgy ki is jutottak és a szörny még mindig nem bukkant elő.
- Szóval így! - harsogta a varázsló minden haragját beleadva. A bércek szinte remegtek, a visszhang meg csak nem akart abba maradni, miközben az egyik csúcs irányából dübörgő fehérség indult meg a mágust célozva meg.
- A rém!!!  - hüledezett Poo és baseball ütőjét maga elé tartva felkészült a nagy összecsapásra. Na minden volt csak összecsapás nem, ugyanis a várt szörny helyet egy lavina találta képen a tűzvarázslót, aki még kiáltani se tudott többet, gördült tova a hógörgeteggel. Nem kérdés jó pár bordáját rendesen megropogtatotta. A fájdalom és a szédülés elképesztő volt, és a férfinak minden erejére szüksége volt, hogy gondolatba kimondja a teleportációs igét : Mindenütt jó de legjobb otthon! S a mágus legalább egy tonna mocskos hó kíséretében a dolgozószobájában termett, s bár az okulárét nem tudta megszerezni, viszont egy több hónapos kórházi kezelés minden bizonnyal. Még szerencse, hogy hős, hiszen nekik ingyenes az orvosi ellátás...