28,8 perccel késöbb...John még mindig a vonaton!

John volt az a hős, aki most leginkább nem lett volna hős. A félelemtől verejtékben úszott az inge és úgy festett mint még soha, de ez igaz is volt, mert John soha életében nem festett. A szellemvonatnak szörnyű, titokzatos múltja volt és egy kislány, kísértet-e vagy ki tudja micsoda, de rajta utazott. A nagy riadalom után egy kis piára vágyott, és egy nagy lélegzetvételt követőn elindult a büfé kocsi felkutatására. Nyomorult egy dolognak bizonyult, nyomorultnak és borzalmakat ígérőnek, de mert a férfi az volt aki volt, nem volt más választása, a wc csapjából csak nem ihatott, még a végén hasmenést kapna, s most ezt hiányzott a hős kalandozónak legkevésbé. Szóval elindult csak reménykedve, hogy talál valami iható löttyöt, végül is lehetnek csodák, ha úgy nézzük a kislány is egy ilyen defektus eredménye. Lassan haladt mint egy néma filmben, csak épp a statiszták rejtőzködtek a rendezőről meg már szót se ejtsünk... John sem tette, már csak azért sem mert egy újabb szerelvényszakaszba  érve egy csajt pillantott meg aki széttárt karokkal a széllel szemben állva egy bazi nagy jégheggyel szemezett amiről a franc sem tudta hogy került a vonatra.
- Úristenek! - nyögte John, és mint a villám fordulva meg elkezdett visszafelé rohanni, a jéghegy ugyanis vészesen közeledett. Épp csak becsapta maga mögött a szakaszoló ajtót mikor hatalmas robajjal a vonat egy része a furcsa, kicsit tévére hasonlító jégheggyel ütközött. A katasztrófa óriási robajjal döntötte le lábáról a menekülő hőst, rendesen padlót fogott. Egy szerencséje volt, az elválasztóajtót becsukva maga mögött, nem tudott a jég és víz utána nyomulni. Ám azt a férfi biztosra vette, hogy a csaj odaveszett, mint egykor egy másik világban a Csigavér nevű óriás-luxus postakocsi, melynek utasterében vagy ezren sem férhettek el. Feltápászkodott, vissza nem merve nézni úgy döntött ez az irányt a vonatot uraló lidércek lezárták előtte, nyilván más szándékuk volt vele. De egyetlen apró dolgot felejthettek el a kísértetek, mégpedig azt hogy John egy közismert és már egyszer meghalt hős, így kevés akadály létezhetett előtte. Ez olyan, mint a zenedoboz ha bekapcsolod szól, ha ki hát bizony elhallgat. Nos a kalandort ím e borzalmas események igen csak bekapcsolták, még azt is elfeledte hogy pisilnie kellet. Igen, ez egy érdekes szituáció, hiszen pár perccel ezelőtt még inni szeretett volna. Szomjas volt az kétségtelen, a ruhája teljesen átizzadva és kezdte átlátni a helyzetet. Nem volt könnyű, már csak azért sem mert az a fránya jéghegy nem illett az elképzelésébe, viszont ha mellőzi a dolgot, már csak azért is mert akár indulhatott volna a másik irányba, ahol jéghegy nem valószínű hogy lett volna a megoldás teljesen nyilvánvaló. Egyetlen apró bibi létezett csupán, hogy ez a nyilvánvaló dolog még nem volt nyilvánvaló a férfi számára, de abban biztos volt hogy jó nyomon járt.
- Szia! - ijesztette meg a kalandort a semmiből előbukkanó kislány, úgy annyira hogy John ösztönösen akkorát rúgott a hang irányába, hogy a szerencsétlen, furcsa ruhás leány a szemközti falnak csapódva úgy tűnt elájult.
- Na már csak ez hiányzott - nyögte a hős és órájára pillantva rájött pont 28,8 perce tartózkodott e kacifántosan rémes vonaton.