2015. december 30., szerda

Ő, egy másik hős kalandja

Fűven világában nem szeretik az iróniát, mert a gonosz varázslók, akkor rájönnének, ők igenis gonoszak... Ám e szenzációs planétán, Fűvenen kívül  számos és számozatlan kontinens úszik a végtelen óceánba, balról-jobbra és akár balról-balra is.
 S mi köze az iróniának a kontinensekhez, csak annyi köze van, mint a elvándorlásnak, valahol a rezsicsökkentéshez, szóval a  borsó és a gomb története lenne... de mert itt most sem a génmanipulált szójababról, sem pedig a rabszolgák jogairól nem fog szó esni, sőt a FIN néven is ismert földrész globális kalandorait is kihagyjuk, inkább térjünk a lényegre...

 A lényeg pedig úgy kezdődött, hogy Ő, a lovagharcos apuka és a barbár nőszemély szerelméből ugyan nem született meg, ám egy isteni inkubátor valami oknál fogva kilökte és felnőtt férfiként egy neve-nincs világra szabadította e félszabadítót, Őt! -Ő egy olyan magasabb fajta lehetett, a tükröt ekkor tájba még csak elvétve fedezték fel, így relatíve, mekkora magas is volt e csupa izom, csupa erő és csupa balkezes kalandozó. Igen, Ő, kalandozó volt, mert nem csak Fűven világa igényelte a hősöket, e névtelen kontinens lakói is vágytak a felvilágosodásra és Nostradamus jóslataira. Így hát az állatbőrből készült trikót és pamut alsót viselő bátor hős, úgy rótta a rónákat, mint az a nyuszi története, aki, hogy azt képzeljék oroszlán, kitalálta, hogy jobban teljesít, mint bár ki a széles világon. Ez jó is hangzott volna, ha a róka ért nyuszi nyelven, de mert nem...
 De nem kell aggódni, mert míg a nyuszit a farkas valóban megette, Ő egy sarló segítségével kivágta magát a kis-gömböc gömböcéből, csak úgy natúrba. S ha már kivágta, nem várva ki, míg megint lenyeli valami, fogta magát és ő kezdte lenyelni az útjába akadó kóbor jószágokat, egyféle spirituális bosszú gyanánt.
 Persze, Ő számára is voltak tabuk, de mert szerette a tabukat döngetni, hát nem restelkedett a gyilkos galócákat is egytől-egyig bekajálni. Ez nem szimpla bosszúvágy volt a hős részéről, inkább olyan kimondhatatlan valami. S mert eszegetett, és mert közben, egy tanyát valaki szétlőtt lézerágyúval, a csodabogarak meg fellázadtak a Zahari-sívatag baltól kicsit jobbra lévő partján, Ő-nek is cselekednie kellet. Először úgy gondolta, megmenti az öreget, hiszen, mindig meg kell menteni az öreget. Ám félúton, rájött, inkább a királylányt illene, s míg ezen morfondírozott, valami zuhanyszerűséggel felfegyverkezett pontyemberek kereszttűzébe találta magát, aki éppen egy kulcsért hadakoztak. A kulcsról tudni kell, egy asztalon volt, egy tó partján és a leírások szerint aki elveszi a kulcsot egyszer király lesz valahol. -Ő, aki bár tudott a legendáról és el is hitte, úgy érezte, még nincs itt az idő, hogy megmentsen bár kit is, a lelke még tele volt kételyekkel, és ahogy nézte a hatlábú pontyemberek bokszolását, agya légzugába egy hang megszólalva közölte, jobb ha átlép az erő sötét oldalára, már csak azért is, mert a világost, mindig a sötét váltja. -Ez alapigazság volt, kortól és nemtől függetlenül, így Ő, ki három napja direkt nem borotválkozott, eldöntötte, Ő, KIRÁLY AKAR LENNI!
 -Nyilván a történelem úgy írta volna be a nagykönyvbe, hogy Első Ő király, ám még mielőtt bárki bármit is írhatott volna, a halál lovagolt keresztül a csatamezőn és egy elegáns mozdulattal leemelte a kulcsot az asztalról, és Ő-re kacsintva tovább poroszkált kénsavat fújtató paripáján. Persze a pontyemberek semmit nem vette észre az egészből, és még a hős is vívódott, igaz-e amit látott, de ahogy erőt vett lelki fájdalmán az asztalhoz sietve, rá kellet döbbennie, minden igaz amit lát, és az a bazi nagy tábla, ami egészen másról beszélt, csupán csak hazugság.
 Világfájdalom volt ez a javából, talán még tízzel meg is szorozva, de a férfinak küzdenie kellett, nem csak könnyeivel, de a tovább jutással is, mert bár átúszhatná a tavat, mint delfin az akváriumot, nem akart vizes lenni, és a gyaloglás sem igen lelkesítette.  -Szóval feszültség teljes volt a pillanat, amit még Ő, sem tudta hogy oldjon meg, mikor valaki tudva mi zajlik a hős fejébe, egy ufót jelenített meg a küzdelem színhelye felett, és olyan barna sugár segítségével el is rabolták Őt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése