A jóképű varázsló, aki valahol Északon egy sohasem használt villanyoszlop keskeny árnyékába álldogált és a bús fellegeket nézte, mint költőember, a fogyatkozó érméket. -Szóval miközben a déli napsütésben Poo a híres tűzmágus, akiről valamikor régen, írtak is a bárdok, nem egy becsületes nótát, de ez mindegy, az alkonyaton merengve, semmi értelmes nem jutott az eszébe.-Furcsa volt, na nem a balra roskadozó uszoda vasbeton pillérei, hanem a hiábavaló helyzet, tudniillik, Poo mestert levélbe invitálták e meghitt, a múltat idéző romtelepülés hangulatos valóságába, miközben a nap még mindig hevesen viselkedett, talán még koronakilövellés is történhetett.
A dolog ott kezdődött, hogy egy ABLAKZSIRÁF elszabadult és hatalmas pusztítást végzet a kölesmezőkön, valamikor egy esztendeje, egy nem túl közeli falucska rovására. Na ezt a falu nem tűrve, levelet írt a mágusnak, akiről köztudott volt, hogy hős és mindig kiáll az alvilági, külvilági és űrvilági lények ellen, ha az események éppen úgy alakítják a pillanatokat.
Tehát itt volt, nem a faluba, de a közelébe, és hát se zsiráf se fogadóbizottság, de még egy árva focilabda se nagyon mutatkozott.
-Jaj. mondta a varázsló, nadrágja zsebéből, nem tökmagot, hanem egy fánkot halászott elő és jóízűen a csemegébe harapott, no nem azért, hogy jóllakjon, inkább az idő elütése céljából, már csak azért is, mert kocsi nem volt a közelbe.
Evett, ebben nem volt semmi rossz, miként a közelbe békákra vadászó gólyába sem, bár nem volt benne biztos a mágia nagy tudora, hogy egy romos város maradványai között, akár csak négy ebihalat vagy körtét is talál a madár, hiába kotorászik, kék szemeivel időnként a férfira kacsintva, nyilván ő volt a bolond gólya.
-Jaj! ismételte önmagát a szakállát leborotvált mágus, valahogy becsapottnak érezte magát, nem értette, ha hívták miért nem fogadták(?) Na jó, a falu mocskosul messze volt, de ha a teleportációs ige ide röpítette, nem valószínű, hogy ott jelenik meg ahol elvben meg kellet volna. S ilyenkor a nyilvánvaló tennivaló, olyan, mint az ennivaló, cselekvést igényel. Cselekvést de nem Poo részéről, ő megtette az első lépést, az, hogy a varázslat más helyre juttatta, nem az ő hibája, tán a varázskönyvbe volt valami bibi, esetleg valami egzotikus átok ült az asztrál térbe, ezt így megállapítani oly nehéz, mint követ dobni egy nemlétező síugró nyakába.
A gond nem is itt volt, természetesen ott! De az irónia az élet hamiskásan édes, kicsit talán savanyú fűszere így hozta, és a nap még mindig nagyon erőszakosan viselkedett, pedig tíz perc is eltelhetett megérkezésétől számolva.
-Egy T-rex. gondolta Poo, halvány fogalma sem igen akad, hogy e szó mit takar, de hát ennyi stressz után, nem is csoda a kiábrándulás, természetesen spirituálisan. Mert tudni kell a mágus határozottan magasodott az oszlop árnyékába, és elgondolkodott, vajon e helyen rendeztek-e olimpiát? -Jó kérdésnek tűnt, minden vas és beton és mint ilyen sokba kerülhetett a Fűveni embereket megelőző civilizáció lakóinak. Na talán ezért nincs is olimpia a kontinensen, az aranynak van fontosabb helye, mint hangárok sokasága, apró legók tárolására. -Bár a fene tudja, az írások szerint még az olimpia szó jelentése is bizonytalan, oly annyira, hogy ennyire komoly gondolatok kevés ember fejébe születnek, széle e világon. Persze ez nem oldotta meg a problémát, a gólya ugyanis még mindig nem talált elemózsiát és a varázsló éppen lenyelve a fánk utolsó falatját, nem tudott mit kezdeni a szituációval, csak a hazamenetelt tudta, mint opciót előszedni. S mert nem csak a szavak embere volt a derék varázsló, ismételten kimondta a varázsszavakat, már unta az egészet, úgy vélte, jobb lesz otthon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése