Egy kővel vágták fejbe, de mert egyáltalán nem fájt, férfiasan tűrte a szemtelenséget. Heper, aki egy padon ülve nézte a két alkoholista csínytevését, kicsit kíváncsi volt mikor szakad el a cérna IZOMBÁRDNÁL, mert hogy egyszer elszakad abban biztos volt.
- Hé haver, hol a kocsid? - incselkedett a szakállasabb pasi, és most egy babszemmel dobta meg a türelmes harcost, aki álruhában, csontkovácsnak öltözve járta a világot.
- Nincs kocsim - felelte a negyvenes csontkovácsnak látszó hős miközben örömmel felfedezte a padon ücsörgő nagyherceget.
- De pedig van! - kötekedett a másik szintén szakállas figura és egy szalmaszálat röpíttet Izombárd felé.
- Miből gondolod?! - kérdezte a nagy harcos, aki egy suszter sapkájában talán mégsem annyira csontkovácsnak, mint inkább festőművésznek tetszett.
- Mi mindent tudunk - jelentette ki dölyfösen a magasabbik szakállas, akit Heper magában elnevezett " a magasabbik szakállasnak".
- Ha mindent tudtok, akkor mondjátok meg mikor lesz a világvége? - próbált meg túljárni az eszükön a legalább 200 kilós izomember, aki többek között felemelt volna egy helikoptert is, ha ekkor tájt lett volna helikopter. De mert nem volt, egy elefántot dobott kétszer a magasba, s Heper aki akkor szemtanúja volt a gigászi teljesítménynek ekkor fogadta meg, hogy soha nem fog sakkozni Izombárdal.
- A világvége... - kezdte a kisebbik, akit a nagyherceg "az alacsonyabbik szakállasnak" keresztelt... - számodra körülbelül két perc múlva.
- ÓÓÓ! - rémüldözött nagyszerű színészként Izombárd ijedelmet mímelve.
- Jaj segítség, jaj!!! - siránkozott Izombárd és Heper felé kacsintva hátrálni kezdett.
- Fuss, ha futhatsz Béla, öklömre verem kezed... - kezdet egy jól ismert mondásba a magasabbik bajkeverő, és társával egyszerre lendültek támadásba.
Majd lendültek vissza, ahogy Izombárd három pofon segítségével az ájulásba vezényelte a szakállas brigádot.
- Szép volt! - állt fel Heper és az erős emberhez lépve barátságosan összeölelkeztek, pont szembe a grunddal.
- Mi járatban erre Bárd? - tudakolta a nemes.
- Őszintén? Egy kutat keresek amely levezet az alvilágba.
- És ugyan miért akarsz lejutni?
- Állítólag, ha leereszkedsz, halhatatlan leszel - vallotta be Izombárd, köztudott volt, hogy mindig is áhítozott a halhatatlanságra.
- Két dolgot mondok barátom - kezdte Heper és a még mindig eszméletlen szakállasokra sandított.
- Az első, hogy a kút már rég be van temetve, a másik, hogy te már halhatatlan vagy.
- Ez igaz??? - hüledezett a hír hallatán a megdöbbent kalandozó, aki most úgy érezte magát, mint egy habszivacs.
- Persze, mi hősök ha meg is halunk, valamelyik isten úgy is visszahoz, így ez miatt kár aggódnod.
- Ez franko, akkor tök potyára volt e sok kutatómunka - sóhajtott kelletlenül Bárd, és viccesen a két szakállas felé fordulva egy gyors mozdulattal összekötözte szakállaikat, majd barátjához imigyen szólt:
- Akkor gyere és igyunk egy kupicával - s mert a nagyherceg is szomjasnak érezte magát, nem ellenkezve beléptek a FÜRGE CSIKÓBA, hogy leöblítsék kiszáradt torkukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése