Persze ez Li Gube Taciku mestert nem rémítette meg, sőt még bátrabbá se tette, az öreg ugyanis továbbra is egy körtefa tövébe pihent, némiképp avas szalonnát a környező hangyabuckákra dobálva. - Li, akinek becsületes neve Fűveni jelentésben, BÁTOR HŐS az UTCÁKON, amúgy pedig egyszerűen Li mester, nem mai bútordarab volt. Az idős férfi, talán öregebb volt, mint a frissen aszfaltozott főutca Vadriksi falujába, és ha szám szerint megszámolná, hány szörnyet és gonosztevőt küldött át a másvilágra, hát sok óra eltelhetne.
Telhetne, Li Gube ugyanis soha nem jegyezte le, mikor és kit győzött le, vagy éppen kinél és miért is vendégeskedett. -Furcsán hangozhat ez így első hallásra, s tán még sokadjára is, ám ettől a tény tény marad, a politika meg egy nagy népbutítás. Megeshet, bár most az ég tiszta volt és semmi nem kívánkozott hullani, hogy pont ezen okokból kifolyólag, a politika nem létezett Fűven világában, úgy mint politika.
S itt mindenképpen meg illik jegyezni Li Gube Taciku mester soha az egész élete során, nem politizál, vagy ha még is, azt nem nevezte politikai állásfoglalásnak, miként a mosómalacok sem nevezik magukat ragadózómadárnak. -Nehéz ez így, ugyanis kezdett fogyatkozni a szalonna és ahogy a őszhajú férfi végigmérte az éhes hangyák sokaságát, úgy érezte, hibát követ el, ha nem szerez valahonnan kaját, ezen árva kis jószágoknak, akik a minap egy kérődző dinoszauruszt fogyasztottak el, és bizony ahhoz viszonyítva a szalonna, felettébb aprócska elemózsiának számított.
Itt tartott az idős bácsi sajátos eszmefuttatásába, mikor tényleg elfogyott a jó, húsos szalonna, ami pedig egyáltalán nem volt avas. -Taciku mester , mert szokták imigyen is nevezni, úgy érezte, miközben szabadságát töltötte ezen idilli helyen, hogy hiába minden, tenni kellene valamit. -De mi az a valami? a kérdés úgy robbant be a férfi elméjében, mint ha csak egy csörgősipka lett volna, de tudomásul kellet venni, nem az volt. Persze mert valami nem az aminek látszik, vagy éppen fordítva, a nap attól nem lesz homályosabb, és az elfogyasztott homár sem fog újra a tengerekbe kódorogni. -Szóval igazából, volt ami volt és mert a mester a szabadságát töltötte, nem kívánt több időt pazarolni a hangyákra. Nagyon úgy vélt, ha minap megtudtak enni egy dinoszauruszt, akkor talán ma is tudnak kaját keresni, és nem neki kell egész délelőtt etetni, igaz már a nap túljutott a delelőn, a lényeg még is az, hogy nem várhatja senki el, egy idős harcostól, hogy hangyákat dédelgessen. -S mivel Li mester a tettek embere volt, nagy sóhaj közepette feltápászkodott és elindul bal irányba, jobbra ugyanis egy szakadék tátongott.
Ha lett volna teleportációs kapu, akkor azt a mester látta volna, ám nem látott semmi ehhez hasonlót, így a kis ösvényre térve, elindult a közeli fogadó irányába, egy határozott cél lebegve szemi előtt. A cél megvolt, immár csak meg kellet volna fogalmazni, de az öreg ki vándorbotjára támaszkodva koptatta a métereket, nem merült bele a részletekbe, nem tartva magát gyöngyhalásznak.
Nehéz kimondani, és a legendás kalandor, nem is mondta ki amire gondolt, csak szépen nyugodtan lépdelt és a birkagulyásra gondolt, amit biztos nem fog rendelni, ha eléri a fogadót. Nem azért, mert nem fog belépni a Dülledt Motel valóban ingatag kapuján, mert befog lépni, hisz egy hétre vette ki a 13-as szobát. Ám feltűnt a sokat tapasztalt veterán hősnek, hogy birka még mutatóba sem nagyon van a környéken. Persze az lehet, hogy a hangyák felfalták mindet, miként az is, hogy a birkagulyást, nem birkahúsból készítik. -Szóval jobb az egészség, vélte a mester és egy osztrigás szendvics jutott az eszébe, még akkor is, ha osztriga még az étlapon sem szerepelt.
-Legyen ami lesz! mondta csak úgy félhangon az öreg és nem törődve az elmúlt órák történéseivel, immár sietősen lépdelt a fogadó morózus épülete felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése