Fűven

Egykor egy bal lábbal fölébredt főisten úgy határozott, hogy megalkotja Fűven kontinensét,  s ugye ha egy isten így óhajtja, nem sok választás maradhat. -Tehát hosszú keserves perc elteltével, az isten kimondta, LEGYEN FŰVEN! -És lássanak csodát, a nagy semmi közepén megjelent a ma is ismert kontinens. De itt volt a bökkenő, ugyanis a semmiből még a végén valamibe zuhanhat a földrész, és akkor oda a munka. Tehát nem volt pihenés az istennek egy egész planétát kellet létrehoznia, amit nemes egyszerűséggel elnevezett MI világának.
 Sokak szerint a MI az annyit tesz, hogy mi és ennyi. De ezt sokan nem hitték el és elkezdődtek a teremtés utáni ötödik percbe a találgatások. Voltak tudósok akik a MI-t úgy határozták meg, mint Mesterséges Intelligenciának, míg mások Módosított Instrukciónak vélték a két betű jelentését. S mivel a teremtő akit hívtak Omega7-nek éppen úgy mint Főnök Istennek, soha nem nyilatkozott az M I-vel kapcsolatosan, örök időkre találgatásoknak adott ezzel táptalajt, és hát az ember már csak olyan, hogy addig-addig találgat, míg végül melléfogva üres hálóval bandukolhat az utolsó ítélet nevű csarnok irányába, ahol a fámák szerint minden titokra fény derülhet.

 -Minő dicsőség az isteneknek! kiálthatta volna gondolatba a kontinens legnagyobb észkombájnja, akit egyszerűen csak Kombájnosnak neveztek és aki egy átoktól hajtva, hol itt jelent meg, hol ott, ráadást bámulatos formákra is képes volt megjelenésekor. De ugye ott az a kiálthatta volna szócska, ami bár nem sóska, de éppen oly zölden világított a  lángelme agyába, mert hogy a smaragd szobába zárva, hosszú gondolkozásra kárhoztatták, egy másik átokból kifolyólag, amit egy lefolyó előtt zúdítottak a bölcs fejére, talán vagy három éve.
 -A történet ott kezdődött, hogy a kombájnos megkérdőjelezte a teremtés lényegét. Ami nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem egy vajkészítő műhely előtt teszi, egy fanatikus pap füle hallatára. Persze a pap aki az Ökölbe Soha Nem Szorítók Istenét szolgálta hatalmas haragja gerjedt és még azt sem vette figyelembe, hogy MI talán legokosabb emberére ordította félelmetes átkát. -Itt illik megjegyezni, hogy az isten akit a pap szolgált, messze nem tudott az incidensről, mert ha tud, nem adta volna erejét az átokhoz, mivel ő maga is úgy ahogy kicsit ateistának érezte magát. -Na igen, ez egy mellékszál, olyan mint egy bukta, lekvár nélkül, de még is csak momentum, és ha ugye az isten szemmel tartotta volna szolgáját, most a Kombájnos nem egy smaragd szobába mélázna, némán, hangtalan. -Állítólag a hangtompítót is e csendes helyen fedezte fel egy orvgyilkos, vélhetően unalmába, bár voltak olyan feltételezések, hogy csak egyszerűen meghülyülve.

Mindegy, a lényeg, hogy Fűvent megalkotta a Főnök Isten és a Kombájnos kiszabadítása érdekébe már sok száz petíciót összegyűjtöttek a rajongói, tudós társai sőt még riválisai is. -Hiszen a rivális is jól tudta, ha nincs ellenfél akkor nincs kivel rivalizálni, és ha nincs rivalizálás, nem létezhetnek a riválisok sem. Tehát mindenki tudta, a Kombájnosnak ki kell szabadulnia a smaragd szobából, és az sem ártana, ha az átkot kiáltó papot egy mentőbe zárnák elgondolkodás céljából.
 Na de sok volt a kitérő és még néhány váltó nem is működött, ami csak hét-nyolc dolgot jelenthetett, igaz ezek most érdektelennek számítottak, mert ami számít és még is soha nem lesz válasz, az az, hogy a MI szó mit is jelent, a planétára értendőn...