Nyúzott Veréb

NYÚZOTT VERÉB, ez volt az elátkozott fogadó neve, ahol bizony sok paranormális esemény történt az évmilliók során. Nos Viend Na Storvius mindezen ismeretek ellenére az eső és a hideg éj elől csak betárt e szép szörnyeket ábrázoló domborművekkel díszített épületbe. Bent békés félhomály honolt és néhány vendéget leszámítva, csak a fogadós tartózkodott a puritán helységben.
-A hős nem törődött tulajdonkép a halkan beszélgető, nyilván átutazó vendégekkel, egyenest a pulthoz lépve egy pohár tejet kért, finom kaláccsal. A fickó aki a tulaj lehetett mormogott valamit a vízilovakról, majd hátrament a konyhába, Viend úgy vélte eleget tenni a rendelésnek.
-Valahogy a fickó nem sietett, így Storviusnak eszébe jutott amit egyszer egy regös regélt a NYÚZOTT VERÉBRŐL.
-Úgy történt, kezdte egykor a regös, akit Regös Bercinek hívtak és nagyon szerette az üveges paprikát, hogy valamikor ezer száz esztendeje, E falak között egy bolond tudós nem törődve a házirenddel egy FRANKESTEN IZÉT épített szögekből, tollból és ki tudja mi mindenből. De nem is ez volt a lényeg, mert tulajdonkép e fogadó onnan kapta a nevét, hogy egy zsarnok gyilkos vagy öt verebet nyúzva meg, a tetemeket egy ruhaszárító kötélre erősítette.
-Biztos szörnyű volt, ezt Viend sosem kérdőjelezte meg, ám a regös valami oknál fogva itt elhalhatott és soha többet nem szólalt meg.
-Furcsa ügy ez kétségtelen, miként az is hogy a fogadós még mindig nem kerülve meg aggasztónak kezdett hatni ez az egész.
-A hős gyanúsan pillantott körül és ekkor vette csak észre, hogy eltűnt az összes vendég. Nem volt ott a zsiráf fejű pasas, és a pösze is hiányzott. Még nem ijedt meg, meg aztán kitől is(?) nem volt a romossá változott fogadóba senki és szinte semmi. Csak a korhadó bútorok és a patkányszag jelezte, ez nem egy jó hely.
-Sóhajtva a legendás bajnok, már csak azért is mert kezdett az a gyanúja lenni, hogy ebből a rendelésből se lesz valami finom vacsi, úgy döntött tovább áll. Nem akart egy szellemektől hemzsegő házban tartózkodni. Akadt már olyanra példa, hogy egy kísértet járta helyen a szerencsétlen áldoztatott kizsebelték a komisz lidércek. S megvallva Viend nem érezte úgy hogy van annyi aranya, hogy csak úgy végig nézze ahogy kirabolja valami pihen agyú borzalom. Tehát azt tette a bátor kalandor, hogy fogta magát és elhagyva az elátkozott fogadót, folytatta útját az éjszakával mit sem törődve. Vissza sem nézet, határozott léptekkel távolodott a még mindig csöpögő esőben, jól tudva, nem is olyan messze van egy másik fogadó amelynek neve KÉK KENGURU...