Rémes hajnal volt, Kibern kapitány merőben merengve bámulta a láthatárt, MIZOR kikötőjének körvonalait remélve. Remélte, de mivel a köd mindent belepet, ellepett, az egész olyan volt, mint egy horgász papírcsákó nélkül. -Hol van Baro? kérdezte kétségbeesetten a magas, de nem túl sovány férfi, egy lézengő matrózhoz intézve szavait.
-Nem tudom kapitány. jött a felelet, ami furcsa érzést ébresztett a DÖGLÖTT HAL első emberének gyomrába, megeshet éppen a reggelire vágyakozva.
-Akkor híják fel! csattant a parancs.
-De uram, nincs telefonja. sajnálkozott a szőke tengerész, nem nagyon értve, mi is az a telefon.
-Miért??? követelte a választ Kibern Jan Pillip, immár idegesen a kormányos fülke kivert ablaka felé pillantva.
-Mert még nem fedezték fel?
-Mit?
-A telefont, kapitányúr.
-Ez marhajó, kellene a sámán, erre nem elérhető. dühöngött a kapitány, nagyot bokszolva egy szemeteskukába.
-Ez van uram. bólogatót a matróz, és maga is bokszolni kezdett, mikor a fedélzeten túlról hatalmas robbanás történt, olyan bombajó bokszoló stílusba.
-Teljes fordulat balra! kiáltott a kapitány, és komótosan a kormányoshoz sietett, aki teljes erejéből jobbra tekerte a fenyőfából készült kereket.
-Értem-értem. vakkantott a pipáját rágcsáló kormányos, továbbra is tekervény a kormánykereket, egyenest a esőként alászálló víztömeg irányába, ahol nyilván valami aknaszerűség robbanhatott.
-Remek, már csak az a kérdés, merre lehet a kikötő. morfondírozott Kibern kapitány, még mindig a hajó sámánjára gondolván, aki mert nem volt gondolatolvasó, továbbra is a élelmiszerraktárba babszemeket hegyezgetett.
-Azt hiszem, ha felszáll a köd, okosabbak leszünk. vélekedett a kormányos, immár egyenesbe hozva a feszülő vitorlázatú hajót.
"A köd, álom apró szelletekbe, pont olyan mint a halál."
Baro sámán valami misztikus oknál fogva megunva a babhegyezést, úgy érezte felsétál a fedélzetre. S mert az érzés kegyetlenül tolakodónak mutatkozott, nem kérette magát. Nem volt boldog, a reggeli még nem készült el, és ahogy kilépet a fedélzetközből a ködlő maszatos kora reggelbe, már azon volt, vissza is siet, hisz minek is lébecoljon ilyen nyirkos időbe, mikor a kormányosfülkéből kivágódott a kapitány és a sámánhoz rohant, egyáltalán nem törődve a lassan mész, tovább érsz klasszikusa bölcselettel.
-Baro mester várj! ordította a kapitány, hol ott, a mágia ismerője, nem mozdulva türelmetlenül várt, a felszólítás így hideg füleknek ütközött.
-Mi a helyzet? érdeklődött Baro, gyanítva rövid beszélgetés veszi most kezdetét.
-Tüntesd el a ködöt, nem tudom merre van a kikötő. fakadt ki Kibern, miközben egy matróz, még mindig bokszolt.
-Hűm, ezt nem tehetem, ez a köd ugyanis varázsköd. mondta ki a végezetes szavakat Baro sámán, és búcsút intve lesietett, tudva immár kész van a reggeli, a hajó meg úgy is elsüllyed, mert ugye ez csak elsüllyed???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése