Lili azon túl, hogy Fűven második, de harmadik biztosan legismertebb női kalandozója, a kard helyet a mágiát használta, mivel hogy boszorkány volt, nem is az öregebb fajtából, Lili ugyanis 18 éves volt, legalábbis a hölgyemény így tudta.
Liliről azt is tudni érdemes, hogy ő igen csak megválogatja milyen megbízást fogad el, nem azért mert válogatós lenne, mi több még a pénz sem nagyon érdekelte, hanem egyszerűen ilyen volt a természete. Ahogy egykori mester mondaná, ha nem borult volna rá egy malőr miatt a némaság örökké tartó folyadéka, szóval Kaszuli nagymester úgy jelenezte volna Lilit, hogy " mohó mint a kisördögök!" -Természetesen ez túlzás, hiszen föntebb volt leírva, hogy a kis hölgyet nem motiválta a pénz, igaz a drágakövek igen.
De a lényeg, mint falon a légypiszok, olyan kacifántos, hogy jobb nem is bontogatni, meg aztán nem is ajándék. A igazi mondanivaló ott kezdődött, mikor Lili egy fogadós könyörgésének hála, elvállalta, hogy megkeresi a közeli erdőben garázdálkodó koboldot és rendre utasítja, már csak azért is mert ez a köpcös, durva beszédű kobold minden éjjel megette a reggelire előkészített házi tepertőt. A dolgot egy ideig el tűrték a Dühöngő Flaska tulajdonosai, ám mikor kifogytak a tepertőből, és a vendégek pedig a legendásan finom tepertőből kértek volna buggyantott tojással megvadítva reggelüket, a fogadósnak lépnie kellet. S mivel Lili éppen a Flaskába vendégeskedett és tagadhatatlanul látszott öltözékén, hogy minimum boszorkány, maximum még annál is több, vagy valami. Szóval a bátor fogadós az ifjú hősnőt megkérve kéregetve, végül húsz smaragdért megbízta állítsa le a koboldot, mert így csődbe jutnak. A boszorkány merő jószolgálati inditatásból természetesen elvállalta a felkérést és így, másnap már a kobold búvóhelye felé közeledett, egy kiadós reggelt követőn.
Az erdőről tudni illik, hogy olyan mint az összes többi, mi több, még néhanapján, vagy csak néha egy-egy teve is feltűnik a magas aljnövényzetbe. Persze ez mellékes, hiszen a teve nem eszik koboldot és a tepertőt sem igen komálja, ami annyit jelentett, ha a boszorkány össze is futna egy lődörgő tevével, sok dolga nem lenne vele. -Varázslatot használt, ha nem is szörnyűt, de még is csak varázslatot, a nyomkövetés híres és bonyolult varázslatát. A rituálé lényege, hogy felfedi a kobold lábnyomát elszórt gumicukorkák képében, amit Lili gondosan be is gyűjtött, jól tudva, azt még jó pénzért el is adhatja, mi több el is fogja. -De a nyomok, azok a fránya nyomok a vörös hajú szépséget, aki inkább nézet ki tizenötnek mint tizenkilencnek, egyre beljebb vezették a talán mézfákkal benépesített békés, néhány csörgőkígyótól zajos rengetegbe. A lány nem félt, oldalán rituális kardja, vállán vörös köpenye és fejébe számtalan varázslattal, még ha hat koboldról és négy tatúról lenne szó akkor sem tántorították volna el. Meg aztán egy hős ha a szavát adja, vagy betartja vagy nem, és ezt az aranyszabályt az ifjú boszorkány is jól tudta, aki időközben megállva egy tisztáson a tekintete megakadt egy rozoga kúton. A kútról nem szóltak a legendáriumok, mi több még a kalendáriumok sem, bár attól még ott rogyadozott a tisztás közepén, a lány számára ez egyértelmű jelként szolgált, hogy a kobold lakhelye csak is a kút mélye lehet.
-Furcsának tűnhet, de a boszorkány óvatosan sétált a kúthoz és még óvatosabban dobott az aljára egy kődarabot, olyan bocifej méretű kődarabot. -Víz nem csobbant, de nagy óbégatással kiugrott a mélyből a tepertőt fosztogató, keresett kobold. A lény pont olyan volt, mint egy elhízott kobold, ami nem is volt meglepő, hiszen sok hónapja fosztogatta a fogadót.
-Hogy merészeltél fejbe dobni! toporzékolt a bajuszos szörnyeteg, jól láthatón hatalmas púp díszelgett homlokán.
-Láthattad. válaszolta a boszorkány és fő a biztonság, néhány métert hátrább lépet, ezzel ugyan önbizalmat adott a koboldnak, de a közérzetének kimondottan jót tett, tehát megérte.
-Darabokra téplek te lány! vicsorgott a kobold, lassan felfogva, hogy egy varázslatokat ismerő fiatal lánnyal állt szembe, akinek zöld csizmáin idegen világokból származó rúnák díszelegtek.
-Próbáld meg?! incselkedett a lány, és már azt latolgatta mennyi pénz is fog kapni a gumicukorkákért, amik tarisznyájába lapultak, s amik el vezették e pökhendi jószághoz.
-Ki vagy te, valami ufó? pedzette a kobold, mert ugyan fájt még a feje, de kezdett derengeni elméjében, hogy nem biztos, hogy jó húzás felbosszantani egy boszorkányt.
-Lili a komisz boszorkány. mutatkozott be a lány és bájos mosolyt eresztve a kobold irányába, meglepően kedvesnek tűnt.
-Akkor nem vagy ufó? firtatta a lény, valahogy rossz érzése volt az idegen lényekkel kapcsolatban.
-Nem, és hogy a lényegre is szór kerüljön, azért jöttem, hogy megbüntesselek a rendszeres tepertőlopás végett, értve(?)
-Értve. nyögte a lény, nagyon nem tudva miként végződik e e történet, de Lili felfedte a titkot, ugyanis kedves hangján félelmetes igéket olvasott a kobold fejére, ami körülbelül imigyen hangzott.
-Én Lili most megparancsolom neked te kobold, hogy mássz vissza a kutadba és soha többé ne merj a faluba lopózni tepertő ügyébe. Parancsolom, hogy tarts disznókat és csinálj magadnak tepertőt ha annyira szereted. s amidőn a lány hangja elhalt a kobold megvakarta buksiját és érezte, hogy a mágia ránehezedve úgy ragadta meg, mint egy markoló, majd még mielőtt felfoghatta volna mi is történik, már a kút mélyén találta magát, fentről számtalan kismalac hullva lefelé.
-Jaj. mondta a lény, majd az első kapálózó malac a nyakába huppant.
Lili immár elégedettem hallgatta a kobold nyöszörgését a malacok röfögését és mert úgy érezte remek munkát végzett, elindult visszafelé, remélvén még estebédre megérkezik a faluba, hozva a jó hírt és egy tarisznya cukorkát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése